Egy tanulságos szösszenetet szeretnék megosztani a nagyérdeművel. Az életre azt mondják, hogy olyan, mint egy szennyvízcsatorna, amit beleteszel, azt fogod kivenni belőle. Nem igazán hittem ebben, de most úgy tűnik, hogy tág időkorlátokkal, de mégis működhet a dolog, az élet igazságot tesz.

Jónéhány évvel ezelőtt volt egy másik pernahajder, akin rettentő nehezen tettem túl magam. A környzetem vigasztalt, hogy nem volt jellemes, nem érdemes könnyet ejteni miatta. Már évekkel ezelőtt volt a dolog, de a mai napig nem éreztem azt a teljes megnyugvást, hogy jól döntöttem. Mondom, a mai napig.

Félig-meddig kapcsolatban maradtunk, de ha én kerestem, akkor elég hosszú idő után válaszolt csak, nem törte magát soha. Viszont ma hajnalban kaptam egy olyan sms-t tőle, hogy több év tétovaságát söpörte félre és lélegezhettem fel, hogy "hála a jó égnek, hogy kiszálltam mellőle".

A helyzet megértéséhez annyi háttérinfo, hogy nyelvek terén nem állok rosszul. Az sms nagyjából annyiról szólt, hogy a munkájához kellene kb. 30 tételnek a fordítása két nyelven, x órán belül küldjem át "de izibe". Semmi kérlek szépen, udvariassági körök, civilizált megközelítés.

Kedves barátom, üdvözöllek a puhatestűek táborában!