Lassan kezdem egy brazil szappanopera főhősének érezni magam. Talán ideje lenne egy szakképzett szociálpszichológust is bevonni a blogba, hátha ő átlátja az emberi motivációk és viselkedések kuszaságát, mert nekem kezd beletörni a bicskám.

Most mesélni fogok, de igyekszem a tényekre koncentrálni, túl sok körítés nélkül. Lássuk a küzdő feleket és eddigi eredményeiket:

EX: többszöri nekifutásra bukta, mert ő nagyon szerelmes akar lenni, égető tűz, miegyebek. Mintha saját magam férfiverzióját látnám, jó humor, de kb annyira határozott és előrelátó, mint egy óvodás a homokozóban a kék és a piros lapát közötti dilemmában vergődve.

FAVÁGÓ: határozott személyiség, hosszútávon gondolkozik, de már-már ijesztő mértékben patikamérleges módszerrel "én ezt adom, te azt adod, egálban leszünk akkor?", valamin kissé túl erős patriarchális attitűddel. Valamint sajnos nagyon alacsony humorérzék-indexszel...

EX előállt egy új meglátással: ő nem szeretne közénk állni. Itt szeretett volna felszólalni az élettapasztalatom és a minimális pszichológiai tudásom, miszerint mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt és számára vadidegen emberek sorsa mit sem érdekli. (Zimbabwe-ban lemészároltak 10 embert, kontra ma letolt a főnököm, melyik miatt érezzem rosszabbul magam?)

Én kerek szemekkel néztem, hogy neki ugyan mi hátránya származik a helyzetből? Hát ezek csak erkölcsi aggályok...nocsak, egy látens katolikus pap. De azért utazzunk majd külföldre....

Méreg visszanyelve, alkoholos üveg kibontva, én hallgatóságba átmenve. (Kazinczy meg forog a sírjában...) Ő nem tudja mit is akar. Néha visszamenne a pokoli házasságába, mert hiányzik neki a család. De nem is élte ki magát. Soha nem ejtették pofára. Nincs mi alapján megfelelő értékrenddel keresgélni. A probléma velem: fizikai síkon 10-ből 10. DE!! Rettentően hasonlít a személyiségünk egymásra (emiatt nagoyn jól érezzük magunkat együtt, de tényleg, ez komoly probléma forrása lehet, hiszen mennyivel jobb lenne utálni egymást...) Szerinte az ellentétek vonzzák egymást és ott lehet lángolni.

Belémbújt a kisördög és megkérdeztem, hogy mégis, ha megvolt a lángolás és kiismerte a másikat, akkor mi lesz? Mert aláírom, az újdonság ereje nagyon tud hatni, az első...két hétben, egy évben....de utána? Hosszútávon mire lehet alapozni? A lángolásra? Kétlem. Az egymással való együttélésre, közös élményekre? Inkább....

Az ominózus beszélgetés óta azon morfondírozom, hogy én vagyok a hülye vagy én vagyok a hülye...?