Gondoltam az önemésztés helyett kipróbálom a "szőri" megoldást. Mivel annyira még szét van csúszva  a lelkiivlágom, hogy pontos elképzeléseim nincsenek, maradt a carpe diem alapon történő választás. Hülye kattanásom, hogy nem jönnek be a magas férfiak, lévén a törpék táborát erősítem és nagyon zavar, ha egy szegycsonthoz beszélek. Jelölt szintén földszintes, hurrá. Testalkat, arc a típusom.

Amiatt kicsit halogattam a randit, mert a folyamatosan ingadozó hangulatommal nem éreztem magam túl szociálisnak. Főleg nem annyira, hogy előadjam a femme fatale-t. Most valahogy öltözködésben is a sportos esik jól. Tegnap felhívott, hogy találkozzunk ma, mit szeretnék csinálni. Első ajánlatok között szokásos kávé, billiárd, stb szerepelt. Nem annyira.... majd hirtelen feldobta, hogy nemrég vett egy motort, lenne-e kedvem. Sebesség, napsütés, zöld? Hogy a fenébe ne?? Utólag mondta, hogy nem gondolta, hogy első találkozás alkalmával fel merek ülni mögé. De mivel kocsival jött értem és láttam, hogy nem vagánykodós típus, ez elég bátorságot adott, hogy rábízzam magam.

Azt hiszem az önrombolási szakaszon még nem vagyok túl, mert kifejezetten motoros szerkóban mentem.... rövidnadrág, póló, papucs. Van egy darab bukója, ha kérem, nekem adja. 35 fok, nemlétező tökömön is folyik a víz... Kösz nem. Papucs berakva a csomagtartóba, mezítláb felültem. Utólag eszembe jutott, hogy simább úton akár 100-120-at is mentünk, ha esünk, csak a szentlélek védett volna meg. Mondjuk lábujjal begyűjtöttem némi gazt az út mellől, de megszámoltam, mind a tíz megvan, úgyhogy hurrá :) Az volt a furcsa, hogy nem idegenkedtem a testi közelségtől. (Motoron, ha fent akarsz maradni, muszáj rásimulni a "sofőrre", egyébként pottyanás a vége :)).

Tény, nem egy agysebész az úr. Viszont rettentő udvarias, előzékeny volt. Még a kocsiban kérdeztem, hogy nincs-e víz az autóban (tekintettel a kánikulára, párologtam). Nincs, de azonnal megállunk és vesz nekem. Világos a bőröm, meg említettem is neki, hogy én és a nap nem vagyunk jóban. Folyamatosan nézegette, nem pirosodok-e, ha megálltunk, figyelmesen az árnyékba terelt, ha kint felejtettem magam a napon.

És rúgjon meg a ló, de nekem az is tetszett, hogy nem nyalta ki magát a randira. Laza sportszerkóban jött. Halálom, amikor udvariassági köröket kell futni, meg tetszelegnek az emberek. A zöld környezet is jól esett, sőt az is vicces volt, amikor - bár direkt kertek alatt közlekedtünk, mert se jogsi, se bukó és amúgy is csak egy személy ülhet azon a járgányon - sikerült belefutni egy rendőrautóba. Rendőr csodálkozó arccal bámult kifelé, amikor elhaladtunk mellette, mutogatta, hogy "álljunk meg, hol a bukó?" Srác kicsit hezitált, hátrafordult: Kapaszkodj!!

Kövér gáz és elszeleltünk :) Tényleg jól éreztem magam, jó volt a város szélén, vízparton, erdőben motorozni. Nem vagánykodott, mondta, hogy régóta nem ült motoron, nem az én életem árán fogja bebizonyítani, hogy milyen menő csávó. Csak ott gyorsult, ahol belátható szakasz, sima útburkolat volt. Máshol öttel szottyogtunk, meg felborulhatott volna a motor az egyenetlen talajon.

Valószínűleg nem vele fogok az élet értelméről és a Kant munkásságáról beszélgetni, de mindezek ellenére sok értékes tulajdonsága van. Alulról indult, nagyon keményen dolgozik. Nem akart lerohanni, kedvesen, de inkább a beszélgetést erőltette. Folyamatosan odafigyelt, nem vagyok-e szomjas, zavar-e a sebesség, nem égtem-e le.

A másik érdekesség a dohányzás. Hatalmas ellentétek feszülnek a dohányosok és nemdohányzók között, főleg ha párválasztásnál járunk. Jómagam dohányzom. Persze odafigyelek, hogy akit zavar, amellett nem gyújtok rá, vagy arrébb megyek. De sok embernél ez kizáró ok. Volt már, hogy eltitkoltam. Csak ugye ezt sokáig nem lehet. Nála nem került szóba, nem tudtam, hogy dohányzik-e. A motorozás után jól esett volna egy cigi, de annyira rohantam, hogy elfelejtettem eltenni. Fene egye meg, ez is én vagyok, nem fogom eltitkolni. Kérdeztem , dohányzik-e, mert akkor udvariasan lehúznám egy szál cigivel. Erre a lehető legmeglepőbb választ kaptam. Nem dohányzik, ez most nagyon gáz, ugye? Értetlenül néztem, hiszen a dohányzók vannak ördögnek kikiálva, miért lenne már probléma, ha ő nem? Nekem bőven elég, ha elfogadja, hogy én igen :)

Jelezte, hogy szívesen találkozna még. Hogy hosszútávon mi lesz  a kifutása a dolognak, még nem tudom. De hálás vagyok neki ezért a nagyon kellemes és élménydús délutánért!