Mindenki valamilyen segítséghez nyúl, ha válságba kerül valamilyen értékrendje. Kinek a vallás, kinek az ezotéria. Nálam a pszichológia maradt fent a hálón, ott kutakodtam válaszok után. Érdekes módon a szakítást követő érzelmi állapotot ugyanott találtam meg, ahol a halálozás utánit - a gyász címszó alatt. Természetesen mindenhol kiemelve, hogy nem teljesen ugyanaz a kettő, mert egy halálesetnél a soha vissza nem fordítható jellegével kell megküzdeni a dolognak - ezért is visszavonhatatlan. Míg egy szakítás esetében az a csúnya, gonosz kis hang folyamatosan ott dumál hátul és megpróbál visszafordítani. Felcsillantja a csalóka reményt. Na neki nem szabad hinni :)
A pszichológia állásfoglalása szerint ilyenkor három szakasz követi egymást. Lehetnek átfedések, visszacsúszások, de mind a hármon át kell menni.
1. A sokk fázisa - ilyenkor az ember fel sem fogja mi történt. Mintha csak egy rossz álom lenne. Ez nem is velem történik...
2.Intenzív érzelmek fázisa - düh, harag, agresszió, lehangoltság. A jó hír, hogy bár az elején gyakran váltakoznak a negatív és pozitív érzelmek, egy idő után egyre több idő telik el a két pozitív érzelmű fázis között.
3. Elfogadás fázisa - itt kezdünk megbékülni a lehetetlennel. Elfogadni, hogy tényleg vége, innen már csak egy lépés a gyógyulás.
Én beszúrnék egy nulladik fázist is: az önrombolás fázisa.
Kezeket fel, ki az aki a rettegett beszélgetés után rögtön a bioboltba rohan és teletömi magát szójával és vitamindús zöldségekkel? Bezonyám. Engem se került el ez a fázis. Immár három napja az ominózus beszélgetésnek, de a szervezetem már két évet öregedett. Alkohol, cigaretta, amennyi a csövön kifér. Alapesetben ritkán iszom alkoholt. Ez két dolog miatt jó. Egy káros szokással kevesebb - viszont amikor szükség van rá, sokkal jobban üt. És ugye "Az alkohol nem válasz semmire, de legalább a kérdést elfelejted." Sőt, még altat is, ami ugye nem megy könnyen ilyenkor. Mivel enni már jóideje nem tudok, a hiányzó kalóriamennyiséget némi füst képében pótoltam.
Orvos olvasóim most menjenek ki inkább levegőzni, nem sokkolnám őket tovább a tüdőm és a májam lehetséges állapotával. (Igen, mindketten kegyelemért könyörögnek).
De egy gyors ugrás a delírium előtti időszakra, és itt kezdem el felboncolni a helyzetet. Apropó boncolás. A proszektúrák kedvelt mondása, hogy "itt örül a halál, hogy segíthet az életnek". Így hát megpróbálok saját magam pathológusa lenni, megvizsgálni az elhalt részt, hadd segítsen a most növekedőknek.
Első körben hülyeségem története dióhéjban. Ez már a második nekifutás volt, az elsőt jó fél évig szenvedtem. De hát okos ember más kárán tanul, én meg a sajátomon se. A veszett ügyek elszánt pártfogója címért lassan indulhatnék :). Hogy a második nekifutás a remény diadala volt a tapasztalat felett vagy a hülyeség diadala mindenek felett? Talán mindkettő. Bár ettől nem fáj kevésbé :)
Első alkalommal minden úgy indult, mint a mesében. Kölcsönös szimpátia, pasit ki sem lehet robbantani mellőllem, három nap után szerelmet vall, hetekig a kezemet se engedi el. Aztán egyszercsak felkapja a fejét, hogy hoppá, ő elkezdett kötődni! Ezt nem szabad, mert anyukám mondta, hogy az fájni fog, vissza az egész, mégsem vagyok szerelmes, különben is te mit csinálsz itt és hogy kerültem ide??? Első döbbenet és béka lenyelve, türelmesen átbeszéljük, bátorítom, stb. Ezzel a remek húzással még további 4-5 hónapig sikerül keverni a mérgezett levegőt. Ő menne, élne (válás után került hozzám, kimaradt a csajozós időszak), én türelmes vagyok, beszédterápiát tartunk. Majd az ominózus "nem vagyok szerelmes, inkább barátként szeretlek és fontos, hogy kaparhassak, de utánad nem lehet" után elengedve útjára. Kommunikációs csatornák lezárva, mert olyat mégsem játszunk, hogy partnernek nem kellek, de ingyenpszichológusnak azért igen.
Pár hónap múlva erőtlen próbálkozások. Egymásnál maradtak cuccaink, cseréljünk. Mi maradt ott?? Két zokni. Próbálok nem felnevetni, én az ő ittmaradt egy-két zokniját zokszó nélkül vágtam a szemetesbe. Aztán sűrűsödnek a hívások. Én már lelkileg rendben, de némi bosszúvágy még mindig munkál a háttérben, így hát találkozzunk. Én próbáltam keresgélni, így a kb fél éves periódusban voltak egyéb versenyzők - ő, aki pont emiatt lépett le, semmit se tud felmutatni, még meg is jegyzi egy kesernyés mosollyal, hogy ez milyen fordított egy helyzet.
Jön a feltevés, hogy ugorjunk neki, de csak kötetlenül. Semmi probléma, közben nekem is volt egy rövidebb, de nem igazán jó kapcsolatom, örültem, hogy kiszabadultam belőle. Igenám, de itt jön az a rész, ami a talán a kocadrogozáshoz hasonlít. Egyszer-egyszer kipróbálom, ugyan mi baj lehet belőle? Hát a függőség, az. És ez egy alattomos dög. Megint felfedezed a jó tulajdonságait. Gyűlnek az együtt töltött programok emlékei. Mire észbe kapsz, már késő, lent ülsz a legmélyén és nem is látod a kiutat.
Eleinte még tetszett is a dolog. Ímmel-ámmal én is nézegettem másfelé, de akkor még nem tudatosult, hogy nem erre a hűdenagy, neszesemmifogdmegjól szabadságra vágyom, hanem inkább egy stabil partnerre. Rettentő jól kijöttünk egymással, imádtuk egymás humorát, a szex is jó volt. Igenám, de ő még mindig nem tombolta ki magát és hajtotta a vére. Amíg beszámolt róla, még valahogy elvoltam, végülis így állapodtunk meg az elején. És nem is volt ez túl gyakori, talán kéthavonta egy. Aztán az utóbbi időben valami megváltozott. Elkezdte lemondani a programokat, felfedeztem, hogy ködösít, hazudik, pedig eddig se volt semmi következménye ha őszinte volt, így nem is értettem a helyzetet. Néhány keresztkérdés után kiderült, hogy a hirtelen nagy eltűnések oka mindig egy-egy randi volt. No meg a netes társkeresőn is napi több órát fent volt.
Múlt héten már nem bírtam tovább és leültettem, hogy most akkor mi van. És a meglepő fordulat itt következett, mert egy vadidegen ember kezdett el beszélni hozzám. Magas lóról, látszólag teljesen leszarva az én érzéseimet. Ebben az volt az érthetetlen, hogy egy nagyon segítőkész, odafigyelő embernek ismertem meg, de most mintha kifordult volna önmagából.
Nem szerelmes belém (hosszabb fejtegetés után kiderült, hogy még soha senkibe nem volt szerelmes, de szerinte a szerelem az, amikor epekedhet valaki után, aki kutyaként kezeli - no erre tényleg nem én vagyok a megfelelő ember), neki kell az ismerkedéssel járó izgalom, nem akar komoly kapcsolatot, stb. De azért legyünk barátok. No persze, ingyen takarítani ne járjak át, barátom?
Elbocsátó szép üzenet megvolt. Én meg maradtam itt, az emlékekkel, a kérdésekkel, a torz jövőképemmel (pályázatot írnék ki egy új kifejlesztésére, staff wanted!!). Persze mindig nálam találkoztunk, úgyhogy minden egyes hülye kis tárgyról, bútorról eszembe jut valami róla. Nesze neked jó asszociációs készség.
Mit érzek? Lássuk csak a főszereplőket: üresség, bizonytalanság, bosszúvágy, düh, félelem, tanácstalanság. Remek színészek, mert pillanatok alatt bármilyen felállásban előadnak egy príma darabot. Egyéb kellék: színpad (lelkem). Az előadásra jegyek válthatók. Jegy ára az alábbi valutákban fizethető: tömény, nyugtató, erős ütés egy baseballütővel, két órás vígjáték, egy karton cigaretta, iletve ezek bármely kombinációja.
