Múltkori kutakodásaim során találtam egy cikket egy amerikai szerző tollából, valami önjelölt pszichológus volt a hölgy, szakításra specializálódva. Be is lehet iratkozni a tanfolyamra, aminek az alapelveit nagy vonalakban ismertette is a cikkben.
Ahogy az Amerikában szokás, jelszószerű nevet is kapott a metódus, nevezetesen DCTM (Don't Call That Man). Vagy egy oldalon keresztül részletezte, hogy NE hívjuk fel az embert, illetve milyen praktikák vannak akut telefonitisz esetén.
Igenám, de arról egy szó se esett, hogy mi van ha ő hív minket. Megtörtént a második hívás is, én Rodin Gondolkodó ember testtartását felvéve mereven bámultam a kijelzőt és így is maradtam vagy tíz percig. Most már végképp nem értem miért kereshetett. Az egyértelmű, hogy talált időközben valakit. Baráti szálakat akar pedzegetni? Esetleg üzleti ügyben keresett volna? (erre is van reális esély) Vagy nem bírja ki, hogy ne közölje, hogy megtalálta a femme fatale-t?
A kíváncsiságom győzött a dühöm felett. Kapott egy sms-t, hogy írásos formában jöhetnek az óhajok-sóhajok. Ha fontos a dolog, akkor így is el tud érni, én meg még mindig eldönthetem, hogy válaszra érdemes-e a téma. De valamiért van egy olyan érzésem, hogy egy árva postagalamb se fog jönni :)
