Néhány napig meglepően jól voltam. Kiegyensúlyozottan, nyoma se volt a "gyásznak", pörögtem, mosolyogtam. Aztán tegnap - szerencsére pont nem hallottam meg a telefont - hívott. Amikor észrevettem a nem fogadott hívást, egy pillanatra meginogtam, de aztán arra jutottam, hogy ha beledöglök se hívom vissza. Egyébként nagy valószínűséggel becsajozott (most nem részletezném, honnan tudom, de nagyon valószínű).

Miért hívott? El tudom képzelni, hogy elmondja, hogy talált végre valakit, akivel jól alakulnak a dolgok, vagy még akart egyet csavarni a dolgon és leülni "megbeszélni". Köszönöm, lelkivilágomon át tetszett gyalogolni párszor, most "under construction", építési területre pedig nem lépünk be.

Meg is lepett, hogy egy 5-10 perces morfondírozást leszámítva nem igazán volt hatása rám ennek a momentumnak. Párszor felötlött már bennem az elmúlt napokban, hogy lesz még böjtje ennek a "gyors gyógyulásnak", de elhessegettem magamtól.

Aztán jött az éjszaka. Reggel olyan zavartan ébredtem, mint akinek öttusát rendeztek az agyi idegpályáin. Vele álmodtam. Nem volt igazán elvont álom, lényegében elmondta, hogy talált valakit, akivel boldog, én pedig egyfajta megfigyelőként csak hallgattam/néztem a történetet. Reggel, miközben próbáltam egy kávéval éber állapotba lökni az agyam, lekaptam az idevágó könyveket a polcról, remélve, kapok némi magyarázatot arra, hogy mi ez a hülye játék, amit az elmém játszik.

Több elmélet is létezik, talán Freudé a leghíresebb, de alapvetően mind egy dologról beszél. A tudatalatti.

Amikor egy kellemetlen emléket vagy feldolgozatlan élményt betuszkolunk agyunk hátuljába, hogy ne érezzük a rossz érzést, amit okoz, nem feltétlenül teszünk jót. Elmarad az a folyamat, amikor azonosítjuk az érzést, megakadályozva a feldolgozását és helyretételét. Mivel tudatos állapotban marcona őrök őrzik a veszélyes bűnözőt, csak akkor tud kiszabadulni, amikor lazul a fegyelem. Ilyen az álom. Egy kis séta az udvaron a fogolynak. Csakhogy őrizet nélkül nagy károkat tud tenni. Amivel nem vagyunk hajlandóak ébren foglalkozni, azzal fogunk álmunkban. S miből tevődik össze ez a fogoly? Reményekből, tervekből, észlelésekből, értelmezésekből. Ártalmatlanítani csakis egy módon tudjuk, ha leülünk vele szemtől szembe, kivont karddal és megvívjuk a harcot. Kérdéseket teszünk fel és nem adjuk fel, amíg jól beazonosítható válaszokat nem kapunk.

Ugyanis soha nem a "másik emberről" van szó. Hanem mindig arról a képről, amit MI építünk fel a fejünkben. Ennek nagyjából annyi köze van a valós személyhez, hogy az arcát használjuk azonosításhoz. De ő nem ő, hanem az a kép, amit mi magunk kialakítunk róla a fejünkben. És ilyenkor ez a kép sérül. De ez is a kulcsa a megoldásnak, hiszen ilyenkor lehetőségünk nyílik arra, hogy szembenézzünk a saját tévedéseinkkel, valós igényeinkkel, álmainkkal. Hogy legközelebb hatékonyabban és sikeresebben állíthassuk csatasorba őket egy másik jelöltnél, ezzel is minimalizálva a várható veszteséget.

Különösen érvényes ez arra a jelenségre, amikor valaki gyanúsan hasonló (hasonlóan rossz és téves) típusokat választ ki. Aminek rendre pofáraesés a vége. Ilyenkor kell megállni és elgondolkodni azon, hogy milyen téves program fut, ami akadályoz minket a sikeres választásban?