A legjobb forgatókönyvet az élet írja. A leghülyébb szereplője az Életem c. filmnek pedig én vagyok. Tessék kényelmesen elhelyezkedni a kanapén gyerekek, most tanmese következik.

Mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Például jómagam.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy munkahely. Ami elé a csúnya nénik és bácsik kijárnak tüdőt rongálni. Én is épp ezt tettem, amikor felnézve, a szemem sarkából egy ismerős autó-hátsót láttam elsuhanni. Két mp múlva megcsörrent a telefonom. Jól látta-e, hogy én állok ott. (Igen, meglepő módon előfordulok a munkahelyem 5 méteres vonzáskörzetében...). Megfordul, visszajön, igyunk egy kávét. Nem tudom mi ütött belém, de rábólintottam. A pszichoszomatikus tünetek nagyszerűen elkezdtek jelentkezni. Kézremegés, gyomorideg, cikázó tekintet.... Leültünk. Egy idő után már azért remegett a kezem, mert azon idegeltem magam, hogy ne remegjen. Kirendeltem egy rövidet. Kézremegés tova. Mosoly. Vigyor. Ok, hat.  Vérszemet kaptam, rendeltem még egyet, gondolván, innen csak egy lépés az, hogy egy sziú indián türelmével és fölényével tudjak társalogni. A sziú indiánokra viszont a jó matematikai érzék (testsúly kontra alkoholszázalék...) kevésbé jellemző, így nemsokára Havas pózban ültem és mereven bámultam a falra szerelt tévét és még a Tour De France-on is képes voltam röhögni.

Szedelőzködjünk. Az ötlet zseniális, de a kivitelezéssel gondok lesznek. Minden szellemi energiámat latba vetve, egyenes vonalban kivonultam. BKV-t már nem mertem megkockáztatni, így hazafuvar lett. Udvariasan megkérdezte, hogy segítsen-e bejutni a lakásba, mert jelen helyzetben maximum azt nézi ki belőlem, hogy órákig kitartóan próbálok a saját kulcsommal betörni a szomszédhoz. Épségben feljutottunk. Bölcs indiánként a mosógépemre nézve eszembe jutott, hogy ígért egy szerelést rajta, csak hát az élet közbeszólt. Önbizalomtól telve, hogy ejjj, de fifikás vagyok, még kipréselek egy mosógépjavítást, meglobogtattam a csavarhúzót.

A történet ezután következő részét felnőtt olvasóim fantáziájára bízom.

Most, hogy már kiizzadtam a szöveteimben felgyűlt alkoholt, az jutott eszembe, hogy reggel én még nagyon nem így terveztem a napomat...

S a tanulság? A címből mindenki levonhatja...