HTML

I Will Survive

Szakítás. Mindenki átélte már, de minden esetben ugyanolyan nehéz feladat elé állít minket. Íme egy citrom, csinálj belőle limonádét!

Friss topikok

Linkblog

Cave canem! - az agresszió a nyertesek játszmája?

2008.09.08. 16:00 leftalone

Azt mondják, amelyik kutya ugat, az nem harap. De azért ha már morgás is vegyül bele, épeszű ember nem kockáztatja egyik végtagját sem, hogy kiderítse a mondás igazságtartalmát.

A tudomány szerint az evolúció egyik alapköve az agresszió, ez segítette a legerősebb egyedek életben maradását és genetikai anyaguk továbbörökítését. Igenám, ezt el is hiszem a szavannán élelemért versengő oroszlánok esetében. De nálunk mégiscsak kifejlődött némi szürkeállomány, állítólag magas fokú intelligencia is. Ellenben nincsenek tépőfogaink, harapásunk is elég gyenge és halálos karmolást is nehezen ejtünk ellenségeinken.

De lássuk hol van a kutya elásva. És vajon elásva harap-e...

2 komment · 1 trackback

Meccs előtti mérlegelés

2008.08.21. 09:27 leftalone

Lassan kezdem egy brazil szappanopera főhősének érezni magam. Talán ideje lenne egy szakképzett szociálpszichológust is bevonni a blogba, hátha ő átlátja az emberi motivációk és viselkedések kuszaságát, mert nekem kezd beletörni a bicskám.

Most mesélni fogok, de igyekszem a tényekre koncentrálni, túl sok körítés nélkül. Lássuk a küzdő feleket és eddigi eredményeiket:

EX: többszöri nekifutásra bukta, mert ő nagyon szerelmes akar lenni, égető tűz, miegyebek. Mintha saját magam férfiverzióját látnám, jó humor, de kb annyira határozott és előrelátó, mint egy óvodás a homokozóban a kék és a piros lapát közötti dilemmában vergődve.

FAVÁGÓ: határozott személyiség, hosszútávon gondolkozik, de már-már ijesztő mértékben patikamérleges módszerrel "én ezt adom, te azt adod, egálban leszünk akkor?", valamin kissé túl erős patriarchális attitűddel. Valamint sajnos nagyon alacsony humorérzék-indexszel...

EX előállt egy új meglátással: ő nem szeretne közénk állni. Itt szeretett volna felszólalni az élettapasztalatom és a minimális pszichológiai tudásom, miszerint mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt és számára vadidegen emberek sorsa mit sem érdekli. (Zimbabwe-ban lemészároltak 10 embert, kontra ma letolt a főnököm, melyik miatt érezzem rosszabbul magam?)

Én kerek szemekkel néztem, hogy neki ugyan mi hátránya származik a helyzetből? Hát ezek csak erkölcsi aggályok...nocsak, egy látens katolikus pap. De azért utazzunk majd külföldre....

Méreg visszanyelve, alkoholos üveg kibontva, én hallgatóságba átmenve. (Kazinczy meg forog a sírjában...) Ő nem tudja mit is akar. Néha visszamenne a pokoli házasságába, mert hiányzik neki a család. De nem is élte ki magát. Soha nem ejtették pofára. Nincs mi alapján megfelelő értékrenddel keresgélni. A probléma velem: fizikai síkon 10-ből 10. DE!! Rettentően hasonlít a személyiségünk egymásra (emiatt nagoyn jól érezzük magunkat együtt, de tényleg, ez komoly probléma forrása lehet, hiszen mennyivel jobb lenne utálni egymást...) Szerinte az ellentétek vonzzák egymást és ott lehet lángolni.

Belémbújt a kisördög és megkérdeztem, hogy mégis, ha megvolt a lángolás és kiismerte a másikat, akkor mi lesz? Mert aláírom, az újdonság ereje nagyon tud hatni, az első...két hétben, egy évben....de utána? Hosszútávon mire lehet alapozni? A lángolásra? Kétlem. Az egymással való együttélésre, közös élményekre? Inkább....

Az ominózus beszélgetés óta azon morfondírozom, hogy én vagyok a hülye vagy én vagyok a hülye...?

 

2 komment

Megkövezést követelve

2008.08.05. 22:07 leftalone

Figyelem! Kérem erősen vallásos, valamint megrendíthetetlen erkölcsi nézetekkel bíró olvasók azonnal hagyják el a posztot! Hajtás csak saját felelősségre!

Én szóltam...

6 komment

Talán, talán, talán....

2008.07.18. 13:54 leftalone

Félig-meddig nyafurc kommentjére reagálnék. Teljesen hasonló a helyzet, bár az előző esetben nem én voltam a döntőbíró. És most se. Kutyaharapást szőrivel. De mi van, ha a szőri is harap?

Előzőleg megkaptam, hogy túl odaadó vagyok és nem kell kaparni utánam, ez meg így nem kihívás. Rendben, hülye saját kárán tanul. Immár egy háborús övezetben, sorozattűz alatt, nitroglicerinnel az egyik, tüsszentőporral a másik kezében egy aknamezőn átkúszó katona óvatosságával közelítettem. Semmi túlzott érzelemkimutatás, ha jött egy érzelem, azonnal elakadt Checkpoint Charlienál és komoly igazoltatás után gépfegyverrel kényszerítették vissza oda, ahonnan jött. Eredmény: nem vagyok eléggé odaadó, lelkes, ne erőltessük, ő lángolni szeretne. Parancsolj: gyufa, benzin, sok sikert.

Tanulság? Nincs. Csak egy újabb dalszöveg.

 

You won't admit you love me                                   Nem fogod bevallani, hogy szeretsz
And so how am I ever to know?                               De így honnan is tudhatnám?
You always tell me                                                Hisz mindig azt mondod,
Perhaps, perhaps, perhaps                                      Talán, talán, talán...

A million times I've asked you,                                 Már milliószor kérdeztem,
And then I ask you over again                                 S újra kérdem,
You only answer                                                   De csak azt mondod,
Perhaps, perhaps, perhaps                                      Talán, talán, talán....

If you can't make your mind up                               Ha nem határozod el magad, 
We'll never get started                                          Soha semmi se lesz ebből,
And I don't wanna wind up                                     Nem akarok odajutni megint,
Being parted, broken-hearted                                 Hogy összetört szívvel elhagynak.

So if you really love me                                         Szóval ha tényleg szeretsz
Say yes, but if you don't dear, confess                    Mondj igent, de ha nem, mondd azt,
And please don't tell me                                         De kérlek, ne mondd, hogy
Perhaps, perhaps, perhaps                                     Talán, talán, talán....

Perhaps, perhaps, perhaps                                    Talán, talán, talán.....

If you can't make your mind up                              Ha nem döntesz,
We'll never get started                                         Ebből semmi se lesz,
And I don't wanna wind up                                    Nem akarok oda jutni megint,
Being parted, broken-hearted                                 Hogy összetört szívvel elhagynak.

So if you really love me                                        Tehát, ha szeretsz, mondd azt,
Say yes, but if you don't dear, confess                   Ha nem, akkor azt,
And please don't tell me                                        De kérlek, ne mondd, hogy
Perhaps, perhaps, perhaps                                    Talán, talán, talán
Perhaps, perhaps, perhaps                                    Talán, talán, talán
Perhaps, perhaps, perhaps                                    Talán, talán, talán
 

 

Szolgálati közelmény! Ipari mennyiségű citrom jutányos áron eladó, vagy kisebb mennyiségű cukorra elcserélhető!

1 komment

Hülyeségem története - avagy miért ne vegyük fel a telefont

2008.07.11. 22:02 leftalone

A legjobb forgatókönyvet az élet írja. A leghülyébb szereplője az Életem c. filmnek pedig én vagyok. Tessék kényelmesen elhelyezkedni a kanapén gyerekek, most tanmese következik.

Mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Például jómagam.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy munkahely. Ami elé a csúnya nénik és bácsik kijárnak tüdőt rongálni. Én is épp ezt tettem, amikor felnézve, a szemem sarkából egy ismerős autó-hátsót láttam elsuhanni. Két mp múlva megcsörrent a telefonom.

3 komment

Széljegyzet - egy gondolat a puhatestűekről

2008.07.02. 07:55 leftalone

Egy tanulságos szösszenetet szeretnék megosztani a nagyérdeművel. Az életre azt mondják, hogy olyan, mint egy szennyvízcsatorna, amit beleteszel, azt fogod kivenni belőle. Nem igazán hittem ebben, de most úgy tűnik, hogy tág időkorlátokkal, de mégis működhet a dolog, az élet igazságot tesz.

Jónéhány évvel ezelőtt volt egy másik pernahajder, akin rettentő nehezen tettem túl magam. A környzetem vigasztalt, hogy nem volt jellemes, nem érdemes könnyet ejteni miatta. Már évekkel ezelőtt volt a dolog, de a mai napig nem éreztem azt a teljes megnyugvást, hogy jól döntöttem. Mondom, a mai napig.

Félig-meddig kapcsolatban maradtunk, de ha én kerestem, akkor elég hosszú idő után válaszolt csak, nem törte magát soha. Viszont ma hajnalban kaptam egy olyan sms-t tőle, hogy több év tétovaságát söpörte félre és lélegezhettem fel, hogy "hála a jó égnek, hogy kiszálltam mellőle".

A helyzet megértéséhez annyi háttérinfo, hogy nyelvek terén nem állok rosszul. Az sms nagyjából annyiról szólt, hogy a munkájához kellene kb. 30 tételnek a fordítása két nyelven, x órán belül küldjem át "de izibe". Semmi kérlek szépen, udvariassági körök, civilizált megközelítés.

Kedves barátom, üdvözöllek a puhatestűek táborában!

1 komment

A Favágó és Einstein összecsapása

2008.07.01. 21:09 leftalone

Egész életünkben tanuljuk az etikai szabályokat, próbálunk jó színben feltűnni mások előtt, nemtetszésünket fejezzük ki a társadalmilag nem elfogadott helyzetek láttán.... majd észbekapnak az ösztönök, a civilizáció előttről bennünk ragadt érzések és lehet is a kukába dobni a nagy kultúrát.

Az ideális férfi, mint tudjuk, őszinte, udvarias, eszes, nyugodt, művelt, zseniális humora van, ambíciózus és még hosszan sorolhatnánk. Aztán kilép mögüle a kétkezi munkás, kidolgozott, napbarnított testtel, meleg barna szemekkel, néhány elkent festékfolttal a vállán... És ember (pardon, nő) legyen a talpán, aki ezek után a józan ész, a logika és az etikett szabályai szerint eljárva, udvariasan elparolázik az őszinte, eszes, nyugodt, művelt, zseniális humorú ambíciózus (...) férfival.

A fenti típus archeotípusát a környezetemben fogalmazta meg nagyon találóan egy hölgy; "a Favágó".

1 komment

I'm NOT a believer!!

2008.06.28. 08:28 leftalone

A hit nem csak az egyház sajátja. Hiszünk elvekben, eszmékben, illúziókban. Majd jön az élet és rácáfol a cukormázas elméletekre. Az alábbi videó pozitív kijelentései ellen kissé lázad az a kis hang az agyamban. De a többi.... igen, az empírikus úton bizonyított :)

 

 

Ti miben hisztek?

3 komment

Keresem azt a....

2008.06.23. 21:48 leftalone

Gonoszkodós est.

Az alábbi levelet egy netes társkeresőn kaptam:

"Szia!
Szimpatikus reged olvasata alapján szívesen megismernélek közelebbről.3x éves értelmiségi, családcentrikus, a klasszikus értékrend megteremtéséhez majd közös erővel történő továbbéltetéséhez keresem leendő társam.
Jelentkezésed várom az
ertek_es_bizalom@xxxxxx.com címen"

A szöveget értintetlenül hagytam, csak az életkorba és a mailcím domain részébe nyúltam bele.

Valamiért Dolák-Saly Róbert híres társkereső videója ugrott be róla...

  

 

Szólj hozzá!

Kutyaharapást szőrivel - highway to fun

2008.06.22. 18:51 leftalone

Gondoltam az önemésztés helyett kipróbálom a "szőri" megoldást. Mivel annyira még szét van csúszva  a lelkiivlágom, hogy pontos elképzeléseim nincsenek, maradt a carpe diem alapon történő választás. Hülye kattanásom, hogy nem jönnek be a magas férfiak, lévén a törpék táborát erősítem és nagyon zavar, ha egy szegycsonthoz beszélek. Jelölt szintén földszintes, hurrá. Testalkat, arc a típusom.

Amiatt kicsit halogattam a randit, mert a folyamatosan ingadozó hangulatommal nem éreztem magam túl szociálisnak. Főleg nem annyira, hogy előadjam a femme fatale-t. Most valahogy öltözködésben is a sportos esik jól. Tegnap felhívott, hogy találkozzunk ma, mit szeretnék csinálni. Első ajánlatok között szokásos kávé, billiárd, stb szerepelt. Nem annyira.... majd hirtelen feldobta, hogy nemrég vett egy motort, lenne-e kedvem. Sebesség, napsütés, zöld? Hogy a fenébe ne?? Utólag mondta, hogy nem gondolta, hogy első találkozás alkalmával fel merek ülni mögé. De mivel kocsival jött értem és láttam, hogy nem vagánykodós típus, ez elég bátorságot adott, hogy rábízzam magam.

Azt hiszem az önrombolási szakaszon még nem vagyok túl, mert kifejezetten motoros szerkóban mentem.... rövidnadrág, póló, papucs. Van egy darab bukója, ha kérem, nekem adja. 35 fok, nemlétező tökömön is folyik a víz... Kösz nem. Papucs berakva a csomagtartóba, mezítláb felültem. Utólag eszembe jutott, hogy simább úton akár 100-120-at is mentünk, ha esünk, csak a szentlélek védett volna meg. Mondjuk lábujjal begyűjtöttem némi gazt az út mellől, de megszámoltam, mind a tíz megvan, úgyhogy hurrá :) Az volt a furcsa, hogy nem idegenkedtem a testi közelségtől. (Motoron, ha fent akarsz maradni, muszáj rásimulni a "sofőrre", egyébként pottyanás a vége :)).

Tény, nem egy agysebész az úr. Viszont rettentő udvarias, előzékeny volt. Még a kocsiban kérdeztem, hogy nincs-e víz az autóban (tekintettel a kánikulára, párologtam). Nincs, de azonnal megállunk és vesz nekem. Világos a bőröm, meg említettem is neki, hogy én és a nap nem vagyunk jóban. Folyamatosan nézegette, nem pirosodok-e, ha megálltunk, figyelmesen az árnyékba terelt, ha kint felejtettem magam a napon.

És rúgjon meg a ló, de nekem az is tetszett, hogy nem nyalta ki magát a randira. Laza sportszerkóban jött. Halálom, amikor udvariassági köröket kell futni, meg tetszelegnek az emberek. A zöld környezet is jól esett, sőt az is vicces volt, amikor - bár direkt kertek alatt közlekedtünk, mert se jogsi, se bukó és amúgy is csak egy személy ülhet azon a járgányon - sikerült belefutni egy rendőrautóba. Rendőr csodálkozó arccal bámult kifelé, amikor elhaladtunk mellette, mutogatta, hogy "álljunk meg, hol a bukó?" Srác kicsit hezitált, hátrafordult: Kapaszkodj!!

1 komment

süti beállítások módosítása